Van itt nekünk ez az állítólagos válság, a csapból is ez folyik, sokan sokféleképpen igyekeznek megmagyarázni, de legalábbis mindenki fejében minél mélyebben rögzíteni, milyen szörnyű nagy bajban is vagyunk. A válság rémképéből ráadásul nemcsak ötlettelen kiskereskedők és nyerészkedő vendéglátósok képesek hasznot húzni, egy-két okostojás az akadémiai elefántcsont-tornyokból is le-leereszkedik lepedőből csomózott köteleken, hogy elmerüljön egy kicsit a fertőben, és nem utolsó sorban pénzt keressen. Jó sok pénzt.

Ismerünk persze itthon is olyan tudósmókusokat, akik legszívesebben reality-showban mutatnák be, hogyan gondolják ki a világ nagy dolgait, ha nem lenne mindez eszetlenül unalmas. A legnagyobb kamutudós viszont kétségtelenül az amerikai Nouriel Roubini, legalábbis ami a közgazdaságtudományt illeti. A csóka az elmúlt két évben rocksztár-szintű ismeretségre tett szert világszerte pusztán azzal, hogy addig ismételgette, hogy „nagy baj lesz, kurva nagy baj...”, amíg be nem jött neki, azóta pedig ezzel haknizik körbe-körbe a világ körül. A dolog szépséghibája, hogy a figura a New York-i éjszakai élet egyik legnagyobb playboya, és saját bevallása szerint is magasról tesz a válságra, a vészmadárkodás neki csak jól fizető munka.

De hogy ne szaladjunk nagyon előre, lássuk, ki is az a Nouriel Roubini! A professzor a Wikipedia szerint meglehetősen kalandos gyermekkor után (Isztambulban született iráni szülők gyermekeként, de élt Teheránban, Tel-Avivban és Rómában) érkezett az Egyesült Államokba, hogy közgazdaságtanból doktoráljon, aztán ott ragadt, és a New York-i és egy-két másik egyetemen tanít.

Eddigi legfőbb munkája, hogy előre bemondta az amerikai pénzügyi rendszer összeomlását, sőt, nem állt meg itt, hanem az egész világ összeomlását is jó alaposan megjósolta. Persze kicsit sántított a dolog, merthogy tudós közgazdász barátunk elfelejtette modellekkel, vagy akármilyen számítással alátámasztani vízióit, így többek között az IMF sem hitt neki, hiába adta elő meggyőzően performanszát. Ellenben a sajtótól megkapta a Dr. Doom, azaz kb. a Dr. Balítélet nevet.

2007-ben aztán kitört az amerikai hitelválság, és habár nem Roubini volt az egyetlen aki előre szólt, professzorunk megdicsőült, hirtelen mindenki elkezdett odafigyelni, miről károg. Ő pedig károg megállás nélkül – nyilván tök ingyen tartja előadásait a világ különféle pontjain -, és mivel nagyjából soha egyetlen szám nem hagyja el a száját (esetleg százmilliárd dolláros nagyságrendig hajlandó konkretizálni az előrejelzéseit), nehéz is tévedésen kapni – még ha el is tekintünk attól az akadémiailag igazolt ténytől, hogy a médiában legtöbbet szereplő „megmondóemberek” általában minél híresebbek, annál kevésbé hihetőek az előrejelzéseik.

Az egészhez Roubininek viszont olyan ábrázatot sikerült kifejlesztenie, hogy az embernek tényleg az az érzése támad, hogy a „modern Nostradamus” összeráncolt szemöldöke alatt valóban jövőbe látó szemek ülnek, és ezek a szemek csakis szívszorító romlást és pusztulást látnak. Még szép, hogy kajálja a média, pedig ez csak szimpla meló Dr. Doomnak.

Roubini ugyanis New York egyik legnépszerűbb házigazdája, saját bevallása szerint lakása egyszerre funkcionál lakhelyként, és kulturális találkozóhelyként, ahol nem ritkák a koncertek, koktélpartik, vagy akár kiállítások és divatbemutatók sem. A kiszivárgó fotókon pedig a szörnyű tudás terhe alatt rogyadozó professzorunk általában egyszerre minimum két hölggyel látható, és csodák csodájára valahogy a barázdák sem tűnnek olyan mélynek homlokán.

Kétségbeejtő a helyzet Dr. Roubini szerint (Forrás: Gawker)

„Van ez a Dr. Doom becenevem a szakmában, de ezzel együtt meglehetősen vidám ember vagyok, néhány közeli és egy nagy csomó mindenféle baráttal, akik – mint a legtöbb New York-i – nagyon kreatív emberek... A lehető legteljesebb életet élem.” – vallotta be Roubini egy barátjának a Gawker szerint néhány hónappal ezelőtt.

Szóval reggel 8-tól délután 4-ig Dr. Doom hivatalból válságot vizionál, de munkaidőn kívül még számára is világos, hogy nincs válság.