"...a válság miatt".  Ez napjaink jolly jokere, megfellebezhetetlen végszó, rövidke, de annál súlyosabb jelentéssel bíró szintaxis, amelynek mélyén sorsok, tragédiák, az élet nagy dolgai rejtőznek. Nem mellékesen ez a béna kis tagmondat oly gyönyörűen illeszkedik a szánalmas kismagyar mentalitásunkba, hogy öröm nézni.

Ma a sajtóban a megunt házikedvencekek kerültek sorra, szerencsétlen kivert ebek ugyanis soha nem látott tömött sorokban ácsorognak a túlterhelt menhelyek előtt "a válság miatt". Legalábbis ezt próbálja meg a mindennapi harcokban és a gyereknap megpróbáltatásaiban elzsibbadt agyakba sulykolni az Index cikke a Független Hírügynökség (FH) parádés tudósítása alapján. Azért ezen érdemes elidőzni picit.

Berni pásztort svájci frankért!

Rögtön az elidőzés legelején leszögezem, hogy biztosan létezik olyan helyzet, amikor tényleg mennie kell a blökinek, mert a család embertagjainak napi betevője sem jön össze könnyen. Szomorú és nehéz döntés, de biztos volt ilyen tavaly is, tavaly előtt és azelőtt, a mézzel csepegő konjunktúra édes éveiben is. Csak akkor nem volt miért rinyálni így szépen testületileg, ezért a probléma is megmaradt az érintettek személyes ügyének.

Mivel nem számoltam meg még soha, hogy mennyi jobb sorsra érdemes háziállat tengeti életét az ország menhelyein, még az idézett számokat sincs okom kétségbe vonni. Fogadjuk el, hogy sokkal több a hontalan exkedvenc, mint korábban. (Azért a cikk leadjében szereplő "megduplázódott országosan a gazdára váró kutyák és macskák száma" tételt egyetlen győri és egyetlen nyíregyházi menhely példájával bizonyítani nem egy Pulitzer-várományos bravúr).

De biztos, hogy ezt is a válságra kell fogni? Devizahitelre vettek kutyát a magyarok, vagy mi a szösz? Nem túl nagy hülyeség ez így? De, főleg, hogy még ebbe az erősen irányított tudósításba is véletlenül bekerült az igazi válasz:

"A felelőtlen szaporítás az oka annak, hogy ilyen sok kiskutya kerül be hozzánk, az a fajta állattartási kulturálatlanság, amikor nem figyelnek a nem kívánt szaporulatok megelőzésére" - mondta Nagy Péter, az Emberek az állatokért Alapítvány ügyvezetője.

Az egyébként fájóan béna riport végén pedig ott találjuk a cikk írásának igazi okát és kiindulópontját: a menhelyek nem kapnak elég állami támogatást és adóegyszázalékot, ezért nem jó nekik, veszélyben a működésük.

Felejtsük már el a válságot!

Létezik tehát egy komoly probléma, nevezetesen hogy túl sok a kivert állat Magyarországon. Ennek az a valódi oka, hogy a magyar ember, mind individuumként, mind társadalmi szinten jellemzően valódi faszparaszt (a jelenlévők mindig kivételt képeznek), aki nem tud és nem is hajlandó tettei következményeivel foglalkozni. Ellenben előszeretettel keres rajta jól láthatóan kívül álló okot kifogásként.

A problémát valamelyest kezelni próbáló menhelyek gazdasági helyzete viszont kilátástalan. Ez feltehetően a szabályozás hiányosságainak, de legfőképpen a civil társadalmi gondolkodás szinte teljes hiányának tudható be. Mi a vélt megoldás? Addig csűrni-csavarni valahogy az egészet, amíg jól rá lehet mondani, hogy "a válság miatt".

Pedig nem a válság miatt, hanem mert egy szar társadalom vagyunk, azért.

(A képen Lütyő, azaz Liza, a Nincs Válság! (egyik) kabalája látható. Ő nagyon jól tudja, milyen egy menhely, tekintve hogy onnan hoztuk el.)