Itt van a General Motors csődje, ami ha nem is a világ legnagyobb ilyen fiaskója - a Lehman Brothers és a WorldCom is nagyobb bukást produkált -, de termelő vállalattól még nem látott ekkorát a világ. A válság miatt, ezt mondják. Hogyne, persze, alig néhány hét, hónap alatt a világ valaha volt legnagyobb értékű vállalata hirtelen összeomlik, miközben egyébként tökéletesen működne. Ez akárhonnan nézzük, hülyeség.

A General Motorst nem a válság vitte sírba, a kórság már évekkel, évtizedekkel ezelőtt gyökeret vert a testében, amit a gazdaság hitelből pörgetett álnövekedésével még el lehetett leplezni, de a tünetek azonnal végzetesnek bizonyultak, amint a klíma hirtelen kellemetlenre fordult. Az oroszlán sem kap el egészséges gnút, mindig a kicsik és betegek esnek áldozatul. A General Motors nem kicsi, de annál betegebb volt.

Már rég össze kellett volna omlania

Nem véletlen, hogy rengeteg elemző szerint már legalább egy évvel ezelőtt be kellett volna következni a csődnek, amit még az utolsó pillanatban is kétségbeesetten igyekezett elkerülni a vállalat vezetése, részben az állambácsi pénzére támaszkodva, részben pedig a kötvényeseknek felajánlott – hol komolyabb, hol egészen nevetséges – alkukkal. Felesleges volt, a birodalom egészen egyszerűen belülről szétrohadt, a tőzsde pedig – és ilyet tényleg nem látott még a világ – szabályosan fellélegzett, ahogy az óriás haláltusája végre véget ért.

A General Motors legnagyobb problémája az volt, hogy túl nagyra nőtt, mint a dinoszauruszok, amelyek idegrendszerében egy-egy ingerület percekig rohangálhatott, mire az állat egyáltalán észlelte, hogy valami történt vele. A vállalat rugalmatlanná, irányíthatatlanná és optimalizálhatatlanná vált, ennek pedig rengeteg más tényező mellett éppen azok a munkavállalók voltak az okozói, akik most akár több tízezres nagyságrendben kerülhetnek utcára, jól tönkretéve az egyébként váratlan javulásnak indult amerikai munkaerő-piaci helyzetet.

Nem a válság miatt!

A GM ugyanis már jóval az úgynevezett válság kirobbanása előtt igyekezett ésszerűsíteni a működését, ami akár tetszik, akár nem, mindenhol a feleslegessé vált munkaerő elbocsátásával jár, ezt azonban a meglehetősen erős szakszervezetek rendre megfúrták. Akkor maradhatott pár ezer ember, most talán mindenkinek mennie kell. Nem a válság miatt, hanem mert egy olyan vállalatnál dolgoztak, ami nem annyit és nem olyat gyárt, amit el lehet adni a világban.

A General Motors példája ráadásul muszáj, hogy eszünkbe juttasson még egy szerencsétlen gazellát, Magyarországot (a metafora copyrightja Simor András jegybankelnöké). Hasonlóan a GM-hez, a múltban elkövetett bűnök és el nem követett jó lépések, a szűklátókörűség és ostobaság bosszulták meg magukat, ahogy a kedvezőtlen világgazdasági környezet felszínre hozta a lappangó betegséget. Olyan válság nincs, amire jogosan lehetne hivatkozni, ahogyan a GM sem teheti meg.