Ha szerinted sem létezik a válság, gyere Most komolyan: hogy lenne már olyan rohadt nagy válság, ha egyszer egy sörre nem tudok beülni péntek este, mert dugig van minden kocsma?
Ha akkora válság lenne, azt hiszem az első, amit visszafognék az értelmetlen pénzkidobás lenne. Például a szórakozás. Biztos összejönnék akkor is a haverokkal, csak inkább szervezek házibulit két rekesz sörrel meg egy üveg Zubrowkával, lesz zene, meg tánc, cigizni persze csak az ajtó előtt, de akkor is fele annyiból kijövök, mint egy esti kocsmatúrán. A vendéglátósok meg éhen halnának.
Persze egyáltalán nem spórolok, hiába tudom én, mi lenne a jó, de az én vagyok. Vagy tényleg mindenki ilyen? Találkozzunk a Toldinál – hangzott el az esti programterv. Oké, 10 perc és ott vagyok. Öt perc múlva jön a telefon: nincs hely. Oké, irány a Terv. Ott sincs hely. Végül a pultnál meghúztuk magunkat, inni egy sört, tényleg csak dehidratáció ellen, de nem volt az igazi. További dugig telt helyek? Rézangyal, Csendes, KisErkel – jó ez utóbbiról tudtuk, hogy zártkörű születésnapi bulit tartanak, azért is vettük célba. Az viszont döbbenetes, hogy a „még öt Unicumot!” című rendelések olyan sűrűséggel zúgtak át a levegőn, mint a perzsák nyilai. Ha nem maradt ott a 40 fős buli után legalább egy 200 ezres cech, akkor állom az egész estét. Komolyan. Kiküldött tudósítónk közben jelentette, hogy Monyó tele, könyvtár tele. Wow…
Akkor milyen válságról is beszélünk?
U.i.: És ha tényleg válság lenne, nem lenne szombati munkanap. Üresen kongó szobák, trécselő titkárnők, aki bent van, másnapos, a GDP meg egy paraszthajszállal nem nő. Felesleges pénzkidobás az egész.
