Igazi antropológusokhoz méltó résztvevő megfigyelést folytattunk tegnap a Chachacha kert nyitóbuliján a Margit-szigeten: az eredmény egy súlyos másnap, néhány zúzódás, meg egy csomó nyilatkozat arról, hogy igazából nincs is válság.

Tanulság 1: hiába tudsz lassítani a bicikliddel, amikor kivág eléd egy lesben parkoló autó indexelés nélkül, ha a kanyarodó manőver nem az igazi, úgyis átesel a kormány fölött.

Szóval tegnap nyitott meg a Margit-szigeten a Chachacha szabadtéri egysége a már megszokott helyen, rengeteg röviddel, az érkezésünkkor már csak rosé-fröccsel és Master and Servanttel. Rövid akklimatizáció és sok pohár után nemre, korra, kinézetre való tekintet nélkül bejártuk a kinti táncteret és környékét, és a hajnali háromkor igen abszurdnak számító kérdést a „Te mennyire érzed a mindennapi életeden a válságot?” címűt szegeztük az ártatlan alkoholszagú tömegnek.

Tanulság 2: az alkoholt a szervezetbe az este folyamán egyenletesen, de inkább a fokozatos lassítás elvét követve visszük be, egyáltalán nem szabad gyorsuló tempóban fogyasztani, különös tekintettel a hajnali kettő után kezdődő időszakra. Az úgynevezett gépszíj viszont bármikor beindulhat, ezzel is különösen vigyázni kell.

Általános szabályként elmondható: a szigeten lévők életére egyelőre semmilyen hatással nem volt a válság, de azért a kép ennél árnyaltabb, úgyhogy meg is próbálom felidézni a legjobb válaszokat. Csikorognak a kerekek és fáj egyébként.

„Te fideszes vagy?” – ez volt a legjobb visszakérdezés egy 35 éves vállalkozótól, de a kezdeti pártállástól független átütlek hangulatot sikerült kezelni, így megtudtam, hogy vannak devizahitelei, amiknek drágább lett a törlesztőjük, de az a havi 30-40 ezer forint az ő költségvetésében már nem oszt nem szoroz. Egyébként a válságért a politikusokat, akik csak politizálni akarnak tette felelőssé.

„Mostanában kevesebb a papám betege, így nehezebben kapok tőle pénzt” – mesélte egy orvos fehér ruhás lánya, de megnyugtatott, tulajdonképpen semmit sem érez az egészből, pont annyit tud inni, mint korábban.

„A válságot a média generálta, az ő manipulációjuk eredménye. Szerintem nem létezik, és, ha az újságok arról írnának, hogy mi a jó, akkor nem lenne” – magyarázta valaki, hát már sajnos nem is tudom, hogy pontosan hol, egy oszlopnak dőlve a tánctér szélén, vagy útban a kőépülethez, mindenesetre így gondolta.

„Igen, érzem. Megemelkedtek az árak. Szerintem a reklámok miatt van az egész” – festette le saját kis világának gazdasági problémáit egy fiatal lány, aki krokodilok elől menekült a pult előtt. Vagy valami más lehetett, mindenesetre az egyenes helyett a cikkcakkot választotta.

Kedves külföldi fiúkkal is találkoztam, belőlük konyhaangol és jelbeszéd segítségével kiszedtem, hogy small crisis van, de mivel nálunk egy sör alig egy euró, és nem öt, mint ott ahonnan ők jönnek, így igazából big money-juk van.

Tanulság 3: na a harmadik tanulságot sajnos közben elfelejtettem. A Chachacha kert kinti táncterén egyébként nagyjából hallgathatatlan a zene, mert még egy klasszikus Prodigy alá is bekevernek valami ingyen letölthető dobalapot, a benti részen viszont a Chachacha fénykorából megszokott irgalmatlan nyolcvanas évek buli volt, annak minden bájával és cikiségével együtt.